Tárlat

A magángyűjtemény néhány kiemelkedően értékes tárgyi emlékei és könyvei:

A peresznyei kastélyból származó XVIII. századi, provinciális barokk stílusú, rubintokkal díszített monstrancia. A monstranciát Brieber Ivan és felesége ajándékozta Dumovits István újmisés lelkész úrnak 1970-ben.

Az aranyozott ezüst kehely a megboldogult Csebits Ignác lelkész úr hagyatéka. A kehely alján egy bevésett évszám, „1734” található, amely valószínűleg a kehely keletkezési éve. A kelyhet Csebits lelkész úr rokona, Csebits István felesége ajándékozta. Feltételezések szerint ezt a kelyhet a peresznyei Berchtold család használta a kastélyukban tartott szentmisék során.

Mariazell egyike a gradistyei horvátok kedvenc zarándokhelyének. A gradistyei horvátok különösen kötődnek a Máriazell-i Máriához, amit számtalan szakrális emlék is őriz. A környéken élő horvátok minden év augusztus utolsó vasárnapján évről évre rendszeresen elzarándokolnak Máriazellbe. A Boldogságos Szűzanya, a Máriazell-i Mária kultusz évről évre erősödik., A „Márizell-i utazó Mária” szobrot, mely a zarándok templomban található szobor másolata, egy állványra helyezve – vállon – viszik körmenetben minden évben más gradistyei horvátok lakta településre. A „vasfüggöny” ledöntése után az „Utazó Mária” Nyugat-Magyarország és Szlováki horvát településeire is eljut. Egy ilyen fából készült, festett szobor megtalálható Gyűjteményben is. A Szűz Máriát, ölében a kis Jézussal elmondások szerint – 1880. körül készítették, amit az utóbbi évtized során részben felújítottak.

Máriazell-i Mária viasz-szobrocskája „üvegbúra alatt”.A színes textíliával díszített figura 1925-ben érkezett Horvátzsidányba. A szobrot Kósz István felesége ajándékozta hálája jeléül a lelkész úrnak.

Ez az egyszerű réz-harangocska többnyire tűzjelzésre szolgált. Használták még a ministráló fiúcskák is Karácsony tájékán háztól-házig járva.

„Evangyelye z-episztolami” – 1792-ben nyomtatták Sopronban, a Valentits László 1741-ben kiadott „Epiztole i vagyelja” c. eredeti könyvének második kiadása. Ez az első kiadás volt nem csak ennek hanem még másik 16 kiadványnak – részben vagy teljes egészében – az alapja, az 1992-ben Blazovits Augustin „Knjige mudrosti” című könyvének megjelenéséig. A professzor úr jegyzetei tudatják velünk, hogy ez a „Evangyelye z-episztolami” című kiadvány a horvátzsidányi Pusker Pál tulajdonát képezte 1861-ben. Az imakönyv megfeketedett, zsíros lapjai tanúsítják, hogy az imakönyv használata nem kiváltság volt, hiszen nap mint nap használták.

„Poszel apostolszki”, „Czvet szveteh”

E két kiadvány sem kisebb értékű, még ha nem is közvetlenül a gradistyei horvátoknak szól. Ettől függetlenül a kiadás után ők is használták.

A monográfus Mulih és a jezsuita Fucsek Ivan konstatálták, hogy Mulih nyomtatásban megjelent kiadványai a misszionáriusi és a hitoktatási tevékenységét segítették. Azt is tudjuk, hogy Mulih több ízben is beutazta az akkori Nyugat-Magyarország gradistyei-horvát településeit, tehát a szerző maga hozhatta Horvátzsidányba és a környék többi horvát településeire a Zágrábban 1742-ben kiadott „Poszel apostolszki” könyvet. (A gyűjteményben csak az első kötet található meg).

Hilarion Gasparott „Czvet szvetczev” (Graz, 1756.) szintén több példányban került őseink birtokába. A peresznyei Gyűjteményben fellelhető példány – a megjelent négy kötet közül a második – egy időben Güssing Ferences-rendi  kolostorában volt. Ezt bizonyítja a könyv címlapjára tollal írt megjegyzés: „Conventus Németujváriensis”.

A gradistyei horvátok legnépszerűbb, legszínesebb imakönyve a „Hiža zlata“ (Bogovich Lovre) volt. Bizonyítéka ennek, hogy a könyv borítója fából és gyönyörűen díszített vörös bőrből készült, nagy réz kapoccsal. A kapocsnak sajnos csak egy része maradt meg, de ebből is rekonstruálható a régi imakönyv ragyogása – ami egyébként a kapcsolatban áll a Mária-kultusszal.

A kisebb könyvek és brosúrák között említésre méltó a „Jel i ples pogibelan?” (Kőszeg, 1883.) és a „Sveti Ivan Berhmans” (Győr, 1917.). Ezeket a kiadványokat, feltételezések szerint az akkori horvátzsidányi lelkész Muskovich Ivan írta